5.rész

Metrózás

}{ }{ }{ }{ }{ }{ }{

Csütörtök van és én teljesen máshol járok. Mint valami bedrogozott kutya. Nem drogoztam, elmondom. De a történtektől bediliztem. Sárkánykornis jelent meg a rem fázisomban. Suliba menet pedig Zelo jelent meg előttem.
- Jó reggelt, Rinnie!
- Reggelt, Zelo.
- Mi a baj?
- Semmi csak teljesen kész vagyok!
- Mitől?
- Tőled, Zelo.
- Mi?
- Azt csinálod velem, amit nem szeretek. Kiborultam.
- Nem értelek.
- Senki soha nem volt olyan, hogy három napja ismert és már megölelt. Meg.. ah.. Zelo. Magyarázd már el, hogy mégis hogyan hoztad össze ezt az egészet! Figyelsz rám? - hadartam.
- Aranyos vagy, ha dühös vagy!
- Mi? Hogy tetszhetek neked?
- Más vagy. - lépett közelebb. - Voltak olyan barátaim, akiknek adtam valami dolgot akár szülinapra vagy hasonló. De nem volt olyan, aki mindennap használta azt. Mint te. - gondolom a fejemen lévő sapkára céloz.
- Nekem tetszik ez. - mosolyogtam.
- És az is aki a valódi tulajdonosa? - lépett még közelebb.
- Hát..öhmm.
- Elkísérnél az edzésemre? - kérdezte.
- Persze. - mondtam.
- Akkor délután jövök érted, de úgyis beszélünk még suliba.
- Persze!
Milyen gyorsan témát váltott. Milyen edzése lesz? Lehet tánc.
- Jut eszembe! Nem válaszoltál a kérdésemre. - húzta fel a szemöldökét.
- Melyik?
- Tudod te, Rinnie!
- Öhm..talán?
- Rin. - lépett egy fél lépésnyire elém.
- Igen. - néztem bele a mély barna szemébe.
- Oh Rin! - fogta meg a kezem. Most már tudom, hogy mit is akart eddig. Nem vagyunk együtt. De ez a negyedik legszebb napom egy huzamba.
A suli úgy telt, hogy Zelo mindig valahol a közelembe volt. Beszélgettem Minnel és közbe hátulról átkarolt.
- Aranyos látvány! Együtt vagytok? - kérdezte.
- Nem. - jelentettük ki.
- Akkor nem értek semmit. - nézett furán. - Rin, jönnél kicsit? Elrabolhatom?
- Megyek! - mondtam.
- Rabold. - válaszolt Zelo. Azzal odament DaeHyunhoz.
- Neked mi bajod? - borult ki Min.
- Mi?
- Mi a probléma veled, asszony?
- Repülök. Ahh..
- Térj már vissza! Magyarázd már el ezt az egészet!
- Négy napja ismerem. Tetszem neki. Nekem is ő. Nem vagyunk együtt. Kezemet is többször megfogta már. Ilyen fiút még sosem ismertem. - hadartam el.
- Aha és mi a lényeg?
- Nem csókolt még meg, szóval hagyjuk.
- Még? - vonta fel a szemöldökét Min.
- Ömm.. - pirultam el.
- Neked tetszik?
- Igen.
- Te tetszel neki?
- Igen.
- Akkor meg?
- Négy nap kevés egy megismeréséhez.
- Igaz.
- Lányok! - jött oda a biosz tanár.
- Igen, tanár úr? - kérdeztük.
- Egy rendezvény miatt elmaradnak az órák.
- Akkor mehetünk haza? - lelkesedett fel Min.
- Igen. Pakoljanak össze és mehetnek.
- Köszönjük! Gyere! - húzott magával Min.
- Igenis! - mivel nem tehettem mást.
Bementünk a terembe. Full üres az egész. Biztos nekik is szólt már a tanár. Szedjünk a sátorfát! Kifelé menet nekem jött valaki, majdnem pofára esek és elkap valaki. Ki lenne más, mint Zelo. De ez persze véletlen egybeesés. Lószart!
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen. Csak szerencsétlen.
- Nem vagy az, mert velem metrózhatsz délután. - kacsintott.
- Az egód rendben van. Mi metró?
- Igen, azzal utazunk majd. Baj?
- Nem csak nem mondtad.
- Majd veszek jegyet neked is.
- Köszi! - mosolyogtam rá.
- Örülök, hogy hordod a sapkád. - vigyorgott Zelo.

Oh! Már nem tudom mit kezdjek magammal. Levetem magam..a székre. Elhitted. Fiú miatt nem leszek öngyilkos.

Délután Zelo eljött értem és elindultunk a metróhoz. Még mindig nem tudom milyen órája is lesz. De nem az izgat. Hanem, hogy mi a lótúróért hívott el?? Miért? Kérdezzem meg?? Mindjárt felrobbanok! Elkezdjem? Ne? De kéne. Vagy nem?
- Szóval, miért hívtál el? - kérdeztem higgadtan.
- Te is táncolni fogsz. - jelentette ki.
- Mi?
- Tánc. Tánc órára járok. És te is beszállsz.
- Milyen tánc?
- Hip-hop.
- Nem akartál volna megkérdezni? - torpantam meg.
- De. Csak gondoltam szeretsz táncolni és.. - látszott rajta kicsit elszomorodott.
- Igen szeretek. És fogok is. - próbáltam felvidítani.
- Akkor jó. - ölelt meg, de gyorsan el is engedett.
- Mi a baj?
- Azt mondtad, kiborulsz az ilyenektől, amit csinálok.
- Öhm, aha.
Mialatt mentünk az órájára nem csinált semmi olyat, ami olyan izés. Visszafogta magát, mondhatjuk így is. Metróba beszállunk. Én szokásomhoz híven majdnem pofára esek, de most nem Zelo kapott el. Egy ismeretlen srác. Barna haj, sötét szem, majdnem egy magas volt Zeloval.
- Hello, köszi, hogy elkaptál.
- Szia, szívesen.
- Öhm. Én megyek is tovább. Örültem. - köszöntem el.
- Én is. Remélem még találkozunk. - biccentett.
- Nagyon stírölt. - mondta Zelo, amint haladtunk tovább.
- Mi?
- Igen. Feltűnően.
- Hát oké. Nem találkozunk vele többet, szóval kár emlegetni.
- Rendben.
Táncóra. Király volt. Járni fogok Zeloval. Jaj. Mármint táncra. Nem úgy. Hanem.. Mi? Összekavarodtam.. Elmagyarázó manót ide. Biztos elege van már belőlem. Már megoldhatnám a dolgaimat. Egyszerűbben.
A tánctanárnő is megdicsért. Egonövelés folyamatban..kérem várjon. Feladatot adott. Páros feladatot. Zeloval kellett együtt lenni, mivel csak őt ismertem a csoportból. A tanárnőnek tuti Zelo a kedvence. Ő táncol a legjobban. Legalábbis szerintem. De ezt most nem tudom kimagyarázni.

Haza felé megint összefutottunk azzal, akivel a metrón.
- Hello! Ismét találkozunk.
- Szia. Látod.
- Nem mutatkoztam be még. Cha Hack Yeon. És ti?
- Én nem ismerlek. - néztem rá furán.
- Tudom, de egyidős vagyok veletek. Melyik suliba jártok?
- Az GIFG-be. - válaszolt Zelo.
- Én is oda fogok járni. Új vagyok itt. A városba.
- Ha a mi sulinkba fogsz járni, akkor még beszélünk. - köszöntem el.
- Hát rendben, holnap megyek suliba, szóval majd ott találkozunk. - fordult meg.
Túl bizarr nekem ez a srác. Valami probléma van vele. Nem túl bizalomgerjesztő. Hackyeon.

Holnap elég fura nap lesz az fix. Rajtunk fog "lógni" Hackyeon, mivel csak minket ismer. Bár én is még új vagyok itt, szóval nem tudok olyan sok dolgot mondani neki a suliról. Meg kéne tudni ki is ez. Zelo feladat van! Igaz nem mondtam neki, de biztos észreveszi majd. Jót röhögök magamon.
Nincsenek barátaim, akik ismernék már ezt az énem. Ami magába röhög a semmin. Meg hasonlók. Majd ha úgy gondolom megismerik ezt is. Tiszta rejtélyes könyv vagyok. Mi van? Összehoztam. Nem birok beszélni. Fáradok az látszik. Annyeonghi jumuseyo mindenkinek! Hát ezt nem hiszem el..Zelo este 11-kor rám ír. Neki is most jutok eszébe. Bár aranyos. Kis cukker. Nem, nem az. Már megint ezt csinálja velem. Megyek aludni inkább. Zelo ismételten benne lesz az álmomban.

Vélemény:
Zelo: este 11
Suli: elmaradt órák

{5.rész vége}

4.rész

Válasz a kérdéseimre

}{ }{ }{ }{ }{ }{ }{ }{ }{ }{

Szerda. A Hwa által elküldött órarend szerint biosszal kezdünk. Szeretem, de nem vagyok belőle szín ötös.
Elindultam reggel hét körül. Szembe jött velem Zelo:
- Reggelt! - mosolygott rám.
- Szia!
- Zu?
- Fáradt vagyok. Hogy hogy ide jöttél elém?
- Szerettem volna beszélgetni.
- Miről?
- Arról, amit nem értesz.
- Zelo..
- Rin.
- Tényleg nem értek dolgokat. Például, ahogy viselkedsz velem. - indultam el.
- Ez csak azért van, mert tetszel, Rin. - erre a mondatra újra megálltam.
- Most ezt, hogy érted?
- Tetszel. A stílusod, a személyiséged, az ahogy viselkedsz. Látom, azt is hordod, amit adtam. - bökött a sapkára a fejemen.
- Mert tetszik.
- Igen, ahogy nekem te.
- Zelo.. - pirultam el.
- Rinnie. - lépett közelebb, én meg csak álltam lehajtott fejjel és Zelo cipőjét néztem.
- Nem értem, hogy tetszhetek neked.
- Úgy, hogy szerintem szép vagy. - emelte fel a fejem.
- Más adót nézel.
- Lehet, de az is tetszik. - na, erre a válaszra talán még vörösebb lettem.
- Én ugyanolyan vagyok, mint a többi.
- Ne legyél biztos benne. - mosolygott.
- Zelo, én.. - hirtelen megölelt.
- Meg fogom mutatni neked, hogy nem vagy olyan, mint a többi. - mondta. - Menjünk suliba.
- Várj, ez így jó. - éreztem, hogy hogyan dobog a szíve.
- Gyere, el fogunk késni.
- Rendben, menjünk. - kezdtünk el szaladni.
Amikor már láttuk a sulit csak sétáltunk. Zelo átkarolt a vállamon. A mai szerelése még jobban tetszett, mint az előzők. Fekete tornacipő, kék farmer, 96 mintájú póló és a szokásos bőrdzsekie. Viszont nem maradhatott le a sapi a buksijáról. Fekete, fehér 'BOY' felirattal és az ellenző részén kis szegecsek mutattak lefelé.

A 'BOY' felirathoz csak annyi jutott eszembe, hogy nem tudnám máshogyan meg, hogy fiú? De most komolyan? Mindegy is. Simán beértünk a suliba. Min üdvözletével kezdődött:

- Jó reggelt, skacok! - érkezett mellénk.

- Szia, Min! - köszöntem.

- Jó mindkettőtök sapija. - mosolygott.

- Köszi! - mondtuk egyszerre Zeloval.

- Zelo, gyere egy percre, kérlek! - hívta félre Min.

Nem tudom, mit is beszéltek. Sokszor néztek rám. Mosolyogtak. Valamit összebeszélnek ezek. Elindultak vissza felém.

- Én nem is rabolom az időtöket. - szólalt meg Min.

- Okés. Bioszon találkozunk. - válaszoltam. - Menjünk bioszra.
- Aha. Előbb tető? Van húsz percünk.
- Egye fene. Úgyis elhúznál oda magaddal. - mosolyogtam rá.
- Akkor gyere!
- Igen is, uram! - nevettem futás közben.

Senkinek sem tűnik fel, hogy hova szaladgálunk? Miért is? Végül is csak leszarnak. Mit tennének amúgy is? Járkál egyáltalán a tetőre rajtunk kívül bárki is? Nem hiszem.
Felértünk a tetőre. Kellemesen fújt a szél. Nem hideg, mint általában októberben. Néha elrepülnék csak úgy el és szerintem nem én vagyok az egyedüli ezzel a véleménnyel. Kitártam a kezem. Hirtelen Zelo megölelt hátulról. Tiszta Titanic Feeling. Tényleg biztonságba éreztem magam mellette. Nem ismerem szinte és itt állok a tetőn vele.
- Várj! Figyelj, ezt neked találtam ki! - állt kicsit arrébb, amikor elkezdett táncolni közbe meg rappelt is. Én elolvadtam. Persze az arcomon csak a vigyorgás látszott. Próbáltam takarni az arcom, hogy ne lássa a piruló arcom. Bár foghatnám a hidegre. Ki nem tudom mondani milyen aranyos volt. Befejezte a táncolást és hirtelen felkapott a derekamnál fogva. Én meg csak mosolyogtam, mint egy hülye. Letett és közelebb hajolt. Nem tudtam mire vélni az egészet.
- Én mondtam, hogy megmutatom, hogy nem vagy olyan, mint a többi. Te más vagy.
- Zelo. Tudom, más vagyok. - öleltem át.
- Végre megértetted. Tetszel! - ölelt át szorosan.
- Nekem is te. - suttogtam és néztem a szemébe. Csillogtak a szemei. Édesebbet nem is láttam. Leültünk a földre. Beszélgettünk. Ő hátra dőlt és nézte az eget. Én meg rátettem a fejem a mellkasára. Romantikus volt, mint egy filmben.
- Zelo.
- Igen?
- Menni kéne órára. - ültem fel.
- Tényleg.
- Indulás.
- Igen is, asszonyom! - röhögött.
- Gyere már!
- Megyek! - pattant fel. Azzal lerohantunk. Ismét senkinek sem tűnt fel az, hogy hova rohanunk. Milyen suli ez? Nem is baj. Beértünk a terembe szerencsére még csengő előtt. JungGi láthatta rajtam, valami változott. Egyből elrángatott Zelo mellől. Min és Hwa is csatlakozott a beszélgetéshez.
- Mi történt, Rin? Vigyorogsz, mint egy hülye. - kezdte JungGi.
- És csillog a szemed. - szólalt meg Hwa.
- Nem is. - takartam el az arcom.
- Mi van? Zeloval elrohantál. Mit csináltál? - faggatott Min.
- Felmentünk a tetőre. - válaszoltam.
- Oda egyedül szokott járkálni. - jelentette ki Hwa.
- Mit csináltatok odafent? - faggattak tovább.
- Csak megölelt.

- Persze, aha. Hiszünk neked. - röhögött JungGi.

- Jól van na.

- Három napja vagy itt. - mondta Min.

- Tudom én. De nem vagyunk együtt.

- Nem ellenkeztél. - húzta fel a szemöldökét Hwa.

- Nem, de hagyjuk ezt a témát. Üljünk le oda. - mutattam a teljesen üres ajtó felőli padsorra. Min és JungGi egymás mellé ült legelőre. Mögéjük leültem Hwaval. Hirtelen lehuppant mögém Zelo.
- Sapikák! - mosolygott Hwa.

Biosz óra mit is mondjak? Nem a kedvencem. Unatkozott mindenki. Bár én gondolkodtam rendesen a dolgokon. Zelon. Miért csinálja ezt velem? De most komolyan? Direkt csinálja azt, hogy csak rajta rágódjak? Nem is vagyunk úgy, együtt együtt, de mégis mit..? ÁÁÁ! Ordítanék ki a világból! Könyörgök valaki szerezzen már be nekem egy dzsinnt! Fizetek bármennyit csak valaki! Meg ha már valaki mozdul, hozzon valami innivalót is. Írjak bevásárló listát? Elkalandoztam. Szokásom.
Észre se vettem, de már a fél nap eltelt. Már angol óra jött. Valami nagyon könnyű dolgot vettünk, de én nem értettem. Lehet azért, mert nem voltam teljesen az órán fejileg. Bár nem is érdekelt.
Zelo odadobott egy levelet. Az volt ráírva, hogy: "I LIKE U". Most már nem tudom, mit kezdjek. Csak mosolyogtam rá. Romantikus volt minden, amit csinált eddig, de három napja ismerem össz-visz. Bár nekem is tetszik, de előbb meg kell ismernem. Tudja, hogy tetszik nekem is.

Zelo órák után odajött hozzám (bár próbáltam elkerülni talán).
- Rin! Hazakísérhetlek?
- Nekem mindegy.
- Mi a baj?
- Menjünk! - léptem ki a suli kapuján.
- Várj! Miért sietsz? Mi a probléma?
- Semmi.
- Lassíts! Mi a baj? - állt meg előttem.
- Tényleg semmi.
- Ennyire nem vagyok hülye.
- Semmi komolyan.
- A gesztusaid nem arról árulkodnak. Forgatod a szemed, szóval igazam van, hogy valami baj van. Buzerálod a karkötőd, szóval
- Valamiben nem vagyok biztos. - fejeztem be a mondatát.
- Mondd már!
- Három nap. Három napja ismerlek. Nem ismerlek igazán.
- Kérdezz!
- Mi?
- Kérdezz és én válaszolok.
- Hát most nem jut eszembe semmi.
- Akkor meséljek én?
- Hát, aham.
- Szeretek rappelni, táncolni. Szeretem a zenét, de gondolom feltűnt. Dalszövegeket szoktam írni néha. Kedvenc filmjeim úgy nagyjából a Step Up, mert sok tánc van benne.
- Mi a kedvenc kajád?
- A kimchi.
- Nem ettem még. És mi a kedvenc számod?
- 7, neked?
- 3. Szín?
- Úgy minden, de a zöld.
- Miben vagy jó a táncon és a rappelésen kívül?
- Gördeszka.
- Én bénáznék.
- Majd tanítalak.
- Én meg kosarazni.
- Megbeszélve. - mosolygott.
- Mikor van a szülinapod?
- Egy hét múlva.
- Tényleg?
- Jep. És a tied?
- 31.-én.
- Egy hónapban születtünk. - vigyorgott.
- Aham. - mondtam, de közbe annyi minden járt a fejemben.
- További kérdéseid vannak? - nevetett az édes mosolyával.
- Volt már barátnőd? - tört ki a kérdés belőlem.
- Ohm. Hát, nem.
- Komoly? - lepődtem meg, mivel azt hittem volt már.
- Igen, komolyan.
Hát ez váratlan volt. Azt hittem, legalább volt egy neki. De ez? Most mi van? Hazudott vagy tényleg nem volt? Unikornis. Várj mi van? Megint az unikornishús járkál a Zelo mappában. Hagyjuk inkább a témát és nem jön többet elő.
Hazakísért. Elköszönt. Puszival az arcomra. Megint kérdőjelek a fejembe. Nem hiszem el. Mi a ...ért kell ezt csinálnia? Kérdőjelekkel álmodok a végén. Elkezdenek kergetni. És majd a felkiáltójelek hallgatnak ki. Huh, muszáj aludnom. Mik járnak a fejemben?

Vélemény:
Zelo: jobban megismertem
Suli: még mindig nem szeretem..

{4.rész vége}

3.rész

Ismerjük meg az osztályunk

}{ }{ }{ }{ }{ }{ }{ }{ }{ }{

Szokásos módon kezdődött a reggelem. A korán kelés nem az én szakterületem. Senki nem is gondolta volna, mi? Beértem a suliba egyedül, mert egy barátnőjével indult előbb a tesóm. (Shin Eun Tae a neve, amúgy.) Egyből odafutott hozzám Zelo.

- Hali Rin!

- Szia. - néztem rá és kicsit meglepett a "szettje". Kék magasított szárú cipő, szürke farmer, valami fura mintás póló és fekete bőrdzseki. Ebbe semmi olyan nincs. Gondoljátok. De én arra értettem, ami a fején volt. Egy olyan sapka, ami mostanában menő. Fekete és rajta a sapkán két kis átlátszó, szerintem műanyag, ördögszarv volt.

- Mizu? - kérdezte.

- Semmi különös. Tetszik a sapid! - mosolyodtam el.

- Köszi. Miattad vettem fel. - vigyorgott.

- Oh. Tényleg jól néz ki! - vettem le a fejéről.

- Próbáld fel!

- Na? - raktam a fejemre.

- Tök jó. Kisördög.

- Kisördög, én?

- Biztos csináltál már valami olyat.

- A tegnapin kívül nem nagyon. - húztam a szám.

- Tényleg? Pedig nem tűnsz olyan jó kislánynak.

- Az nem mondtam, hogy jó kislány vagyok. Csak nem csináltam olyanokat, hogy kisördög legyek. - magyaráztam.

- Értem, ne harapd le a fejem.

- Ezt ma hordani fogom, baj? - mutattam a sapira.

- Nem. - rakta vissza a fejemre.

- Köszi. - néztem a szemébe.

- Menjünk a terembe, meg kell ismerned az osztályt.

- Oké.

Bementünk az osztályterembe és odajött egy lány köszönni.

- Szia! Hae Hwa Neul vagyok! És te? - nézett kerek szemekkel.

- Hello. Én Shin Soo Rin.

- Rin, az szép név. - mosolygott.

- Hwa, te meg mosolygós vagy. - jelentettem ki a valószínűt.

- Tudom. - mosolygott még erőteljesebben.

- Akkor még találkozunk. - mentem tovább.

- Napot! Én Shin Min Rin lennék.

- Shin Soo Rin. - mosolyogtam rá.

- Rin? Engem Minnek szólíts.

- Igen, rendben.

- Még találkozunk, ne szökj el vele. - bökött Zelo felé. - Igen, arra célzok, hogy veled ne Zelo!

- Úristen. - pirultam el.

- Mi az?

- Az előző osztályom szarabb volt. És nem ilyen sokszínű.

- A társaságra célzol vagy Zelo hajára? - kezdett el nevetni.

- A társaságra, de Zelo haja se semmi. - röhögtünk együtt és visszajött mellém Zelo.

- Na, min nevettek ennyire? - érdeklődött pislogva.

- Semmin. - mosolyogtunk rá.

- Oké. Mennyi az idő? - kérdezte Zelo.

- Mindjárt nyolc. Matekkal kezdünk. Phff..

- Akkor még van idő! - fogta meg a kezem és kezdett el kifelé szaladni a teremből.

Megint felvitt a tetőre. A sapka majdnem leesett a fejemről futás közben. Második napja ismerem, de úgy bánik velem, mintha már vagy egy éve ismerne.

- Mit szeretnél? - álltunk meg a tetőn.

- Semmit. Csak szerettem volna feljönni ide veled.

- Aha. Nem értem. - ráztam a fejem.

- Minden reggel a becsengetés előtt 10 perccel jön egy olyan érzés a fejembe, hogy muszáj táncolnom vagy valami mozgást csinálnom.

- Oh! - figyeltem a szavait.

- De csak beszélek.

- Taníts meg rappelni!

- Mi?

- Taníts meg rappelni! - biccentettem félre a fejem.

- Miért? - lepődött meg és csak pislogott.

- Hát úgy, nem tudom. - mosolyogtam rá.

- Rendben, de nehéz lesz.

- Nem baj. - húztam fel az orrom.

- Jól áll ez a sapi! - döntötte félre a fejét. Közelebb lépett hozzám. Levette a fejemről. Belenézett a szemembe.

- Zelo.

- Mi az? - nézett továbbra is a szemembe.

- Kéne menni órára.

- Nem, Rin.

- Jó! - erre csak megölelt. És visszarakta a fejemre a sapiját.

- Neked adom. És nincs ellenkezés.

- Két napja se ismersz, Zelo.

- Ismerlek. Beszélgettünk már eleget, hogy kiismerjelek.

- Hogy?

- Tudom, hogy csak baráti körbe tudsz feloldódni. Hogy birizgálod a karkötődet, ha nem vagy biztos valamiben. Ahogy most is.

- Jó talán kicsit ismersz.

- Azt is tudom, hogy nem akarsz bajba kerülni a szüleidnél, vagyis szigorú típusúak. A nővéred pedig tartaná neked a hátát. És nem tudsz hazudni neki, még ha próbálsz is.

- Mmm.. - forgattam a szemem.

- Még azt is, hogy ha valakinek igaza van és te tudod ezt, de nem akarod kimondani forgatod a szemed.

- Zelo, hogy ismertél ki egy nap alatt?

- Jól csinálom a dolgokat.

- Most már tényleg menjünk. - sóhajtottam.

- Rendben, Rin.

Ismét megfogta a kezem. Nem vagyunk együtt, de mindig megfogja a kezem. Valaki árulja már el mi van!

Beléptünk a teremajtón. Mindenki hangoskodott, mert még a tanár nem volt bent. Legalább nem késtünk. Leültem leghátra. A mostantól törzshelyemre. Előttem ült egy lány és hátra fordult.

- Annyeong! Kim Jung Gi.

- Szia! Shin Soo Rin.

- Szép neved van.

- Neked is.

- Jó napot! Tessék leülni! - lépett be a tanár.

- Majd beszélünk. - súgtam oda JungGinak.

- Rendben. - mosolygott.

- Szia, megint! - ült mellém Zelo.

- Hali. - igazítottam meg a sapim.

- Mi az amiben nem vagy biztos? - suttogta.

- Honnan veszed, hogy van ilyen?

- Karkötő. - mutatott a kezemre. Tudtomon kívül birizgáltam a karkötőm.

- Amm.. - forgattam a szemem és rá is jöttem, hogy most buktam le. Igaza volt Zelonak.

- Mondd el, kérlek.

- Nem tudok kiigazodni rajtad. - mormogtam magamban.

- Rin.

- Kérem figyeljen az órára Choi!

- Igen, tanár úr. - erre írt egy cetlit, azzal a felirattal, hogy "Szünetben beszéljünk, kérlek!" 

Bólintottam.

Szünetben elindultam a folyóson és valaki megfogta a vállam.
- Rin, mi a bajod velem? - szólalt meg Zelo.
- Semmi. Csak.. nem itt szeretném ezt megbeszélni.
- Gyere! - húzott magával a tetőre.
- Zelo.
- Csak gyere! - értünk fel. - Mondjad kérlek.
- Nem tudom miért! - adtam ki magamból.
- Mit miért?
- Hogy miért vagy ilyen velem. Két napja ismersz. Könnyen ki ismertél. Nem tudom miért. És oda adtad nekem a sapid, amit szintén nem értek. - folytattam már szinte könnyezve.
- Most miért sírsz?
- Nem sírok csak kiborultam. - rogytam le a földre.
- Mi bajod azzal, hogy így viselkedem? -  ült le mellém.
- Semmi.. nem értem, az a baj.
- Szeretnélek megismerni, Rin. Különlegesnek látszol.
- Hogy érted?
- Nem vagy szerintem te olyan, mint a többiek.
Letöröltem a könnyeim. Rádöntöttem a fejem Zelo vállára.
- Megnyugodtál? - kérdezte.
- Egy kicsit igen.
- Akkor jó. - sóhajtott.
Üldögéltünk ott egy ideig. Utána mentünk órára. Rajz. Ki ne szeretné, végül is? Nem vagyok egy művészlélek, de jobban szeretem, mint például a kémiát. Hwa mellém ült, gondolom látta rajtam hogy valami nem stimmel nálam.
- Szia, megint.
- Hali. - köszöntem halkan.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Rin, mindenki látja rajtad, valami van.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze!
- Mennyire ismered Zelot?
- Hát, elég jól. Mióta ide járok. Ő is az évbe jött, mármint ugyanúgy kilencediktől ismerem. Jó fej, tud hülyéskedni, de komoly lenni is.
- Tudsz valamit, arról, hogy hogy bánik a barátnőivel? Mármint olyan "minden lányra ráhajt" típus?
- Nem, dehogy. Ez alatt a két év alatt úgy emlékszem nem is volt barátnője. És nem olyan nőcsábász fajta.
- Oké.
- Miért?
- Áh. Kérdeztem csak.
- Rendben. Amúgy a fejeden nem Zelo sapija van?
- De.
- Oké. - mosolyodott el.
- Mi az?
- Semmi, csak azoknak ad általában valamit, akik iránt valami érzése van. Ezt még ő mondta régebben. - súgta oda.
- És ezt most, hogy érted?
- Talán érez valamit irányodba.
- Két napja ismer.
- Azt én is tudom. Nem tudok viszont a fejében olvasni.
- Jó lenne pedig. Mert exponenciálisan nő az esélye annak, hogy miatta őrülök meg.
- Nyugi, segítek. - mosolygott.
- Köszi. Amúgy megmutatod ki kicsoda?
- Persze. Kezdjük és inkább azokkal akiket én jobban ismerek.
- Okés.
- Ott ül Jung Dae Hyun. Csak Daenek szólítsd. - mutatott egy szőkés barna hajú fiúra.
- Vettem.
- Mögötte Kim Him Chan.
- A fekete hajú?
- Jep. A másik padsorba ül Bang Yong Guk. Szóval Bang.
- Aham. Az a barna.
- Jep. Előtte ül Moon Jong Up. JongUp.
- Vettem. A vöri.
- Jah. Ő ott Yoo Young Jae. YoungJae. - bökött egy másik barna srácra.
- Oks.
- Most a lányok.
- JungGi és Mint ismerem már.
- Akkor okés. Ott van még Kwon Min Young. Én csak Youngnak hívom.
- Ok.
- Nagyából őket ismerem jobban.
- Rendben, köszi.
- Látom kicsit jobb kedved van.
- Jah. Mondhatjuk. - néztem Zelora.
- Ne nézd, ha ő a bajod!
- Bocsi csak.. ah. - megint kezdtem elszomorodni.
- Beszélj vele.
- Már meg volt. És nem bírok rajta kiigazodni.
- Jaj már, te nő!
- Hagyjuk inkább.
- Jó, hagyjuk a témát.
Óráknak vége. Megyek éppen haza egyedül, mivel Eun megint felszívódott, ki futott utánam?
- Rin!
- Zelo.
- Légyszi, áruld el mi bajod van? - kérdezte az üres utcán.
- Semmi. - mentem volna tovább, de újra megfogta a kezem. - Ez.
- Mi?
- Olyan dolgokat csinálsz, amit nem értek. Például megfogod a kezem. Meg felvittél a tetőre. Miért nem például Hwat vitted?
- Mert ő csak a barátom.
- És én mi vagyok.
- Egy különlegesebb.
- Nem értelek.
- Rin, ne nézz így, mert tudom nem vagy dühös. Akkor levetted volna a sapkát, de egész nap rajtad volt.
- Igen. Ebből mit szeretnél kihozni?
- Rin, két napja ismerlek, tudom. Mintha mégis egy éve ismernélek. - fonta össze az ujjait az enyémekkel.
- Ne csináld ezt velem megint. - szegtem le a fejem.
- Rin, haza kísérhetlek?
- Jó. - indultunk el. Észre se vettem, hogy fogja a kezem. - Itt vagyunk.
- Máris? Hát jó.
- Akkor, szia.
- Szia, amúgy a tetős dolog. Téged vittelek fel először oda. - fordult meg és ment el.
- Zelo! - futottam utána. - Tényleg?
- Igen. - erre nem tudtam más tenni megöleltem. Viszonozta, szóval.
- Na, akkor szia. Köszi a sapit.
- Nincs mit. Szia! - mosolygott.

Ez a nap kész. Hát először sírtam, aztán meg mosolyogtam már. Így kell ezt nyomni. Ez az én formám. Az agyam végig azon kattogott, mi is történt most? Mi van? Zelo igazat mondott? Jesszus az agyam túl melegedett már ettől. Mint egy robotnál, eskü. Hogy zárjuk a napot? Alvással? Zenét hallgattam, amit letöltöttem tegnap. Zelora emlékeztetett.

Vélemény:
Zelo: Mi van?
Suli: újabb barátok

{3.rész vége}

2.rész

Első tesi óra.

}{ }{ }{ }{ }{ }{ }{

- Itt is lennénk!
És beérkeztünk a tesi terembe. Már javában folyt az óra. Nem működik talán a csengő. Csak lazán sétáltunk oda a tanárhoz:
- Elnézést, tanár úr a késésért! - mondta Zelo.
- Mi a kifogás ezúttal, Choi? - fordult felénk a tanár.
- Körbe vezettem őt, új lány. - mentegetőzött.
- Máris udvarol? - kérdezte tőlem.
- Nem. - válaszoltam talán kicsit elpirultan.
- Jó, nem írok be. De ilyet többet ne! - mondta szigorúan a tanár.
- Gyere. - húzott magával a csöppet magasabb Zelo.
- Oké. - mentem vele.
- Szerezzünk neked tornaruhát. Itt van a szekrény innen vehetsz ki. Én általában nem veszem át. Meg van a saját stílusom. Ezek meg ilyen egyen ruha szerűek.
- Meg van a saját véleményed. - mosolyogtam rá.
- Igen, mindenről. - nézett rajtam végig.
- És az zavarja a tanárokat, ha nem veszi valaki át ezt a ruhát?
- Általában csak azok veszik át, akik nyalni akarnak a tanároknak. - nevetett.
- Értem. - biccentettem oldalra a fejem. Ő meg csak vigyorgott rám. - Milyen magas vagy?
- 185 körül. Miért?
- Csak kérdeztem, mert egy fejjel legalább magasabb vagy nálam.
- Látom! Na, de menjünk tesizni. Jó az amibe most vagy, vedd le a cipőd és biztos nem szólnak rád.
- Hát oké.
Bementünk a pályára a folyosóról.
- Ez úgy is úgy mond játék óra. Mit csinálnál szívesen? - kérdezte. Én meg csak forgattam a fejem, hogy körül nézek.
- Hol tartjátok a kosárlabdákat? - érdeklődtem.
- Mindjárt hozok egyet. - bement az egyik gondolom szertárba és egy labdával tért vissza.
- Köszi. - vettem ki a kezéből.
- Tudsz vele bánni? - húzta fel a szemöldökét.
- Figyelj! - a kosárpalánk elé álltam, rádobtam és belement.
- Grat! - nevetett Zelo.
- Te is megpróbálod? - kérdeztem Zelonak nyújtva a labdát.
- Jah. - rádobta és neki is belement.
- Ügyes, és a tömeg tombol!
- Nem vagy egy átlagos lány, Rin.
- Mondj újat! - és rádobtam újra a kosárra. - Nincs időm normálisnak lenni.
- Igazad van. Az ember él, aztán meghal.
- Amúgy nincs csengő?
- De, csak itt lent nem működik.
- Aha, értem.
- Nézd, most csöngettek ki. - nézett rá az órájára.
- Még nem telt el annyi idő. - furcsálltam.
- Nem baj, gyere. - nyújtotta a kezét. Elejtettem a labdát és kifutottunk a teremből.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- A tetőre. - hunyorgott rám mosolyogva.
- Hova?
- Igen, oda. - ordította.
Felértünk a tetőre. Senki nem is akart megállítani út közben.
- Ezzel az egyetlen hely, ahol csak én szoktam járni olyan gyakran. - kezdett bele. - Csak itt tudok táncolni szabadon és zenét hallgatni, ami odalent tilos.
- Tényleg jó a kilátás. Meg minden.
- Igen. - sóhajtott kinyújtózva.
- Még csak kevesebb, mint fél napja találkoztunk, de már több mindent mutattál meg, mint bárki.
- Szívesen. Hogy tudsz táncolni? - érdeklődött.
- Hát, úgy ahogy. - röhögtem magamon.

Zelo bekapcsolt valami zenét a telefonján. Elkezdett rá táncolni. De úgy "szabadon".
Úgy tűnt, mint aki fel akar vágni. Aranyos volt. Miket beszélek? Nem is ismerem. A nevét tudom, meg még pár dolgot. De ennyi. És most itt táncol. Talán nekem. Nem tudom, mit csináljak most. Mosolyogjak? Vagy csak nézelődjek? Vagy nézzem? Hát ő vigyorog rám. Ráhajt minden új lányra talán? Muszáj lesz megkérdeznem egy osztálytársnőm, ha végre megismerem valamelyiket.
De addig is csak élveztem a zenét, amit Zelo indított el.
- Tetszik a zene? - állt le kicsit a tánccal.
- Igen. - mosolyogtam rá.
- Örülök. - vigyorgott vissza.
Odajött egy lépésre tőlem. Szembe álltam egy 185 magas, jó fej fiúval. Megfogta a kezem és magával húzott táncolni. Ő csak vezetett. Mit csináljak? Tanított pár tánclépést. Szereztem egy barátot, vagy többet. Kiderül.
Lementünk. Az óráknak már vége volt.
- Sokszor csinálsz ilyet? - kérdeztem Zelot.
- Párszor. - tette a pulcsi zsebébe a kezét.
Láttam a tesóm már aggódik, hol vagyok.
- Szia. Hol voltál? - rohan oda hozzám.
- Hali. A t... mosdóban. - hazudtam, mert nem akartam, hogy elmondja anyuéknak a tető sztorit.
- Jó, de most már menjünk haza. - rángatott el.
- Szia, Zelo! - ordítottam még vissza. Ő csak erre vigyorgott és integetett.
- Ki volt az a srác? - kérdezte út közben.
- Choi Jun Hong, - emlékszem a teljes nevére, ez valami nagy dolog. - az egyik osztálytársam.
- Legalább két évvel idősebbnek tűnik nálad.
- De az osztálytársam és egy idősek vagyunk. Megnőtt csak az a fura.
- Jah. Tényleg. Csak az. A színes "hajrészlete" az nem is probléma.
- Az jól néz ki. Ettől egyedi. De kérlek, nem szipuzd már. Ő az egyetlen osztálytársam, akit ismerek már.
- Miért mit csináltál egész nap? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem érdekelt a többi ember. Minden olyan királylányocskának tűnt. Akiket nem szeretek. - magyaráztam elterelő gyanánt.
- Aham. Menj inkább a szobádba gépezni vagy valami.
- Igen is, anya! - nem is az anyám.
Felmentem gépezni. És rákerestem azokra a zenékre, amiket Zeloval hallgattam. Le is töltöttem.
Vége a csodás napomnak. Reggel continue..

Vélemény:
Zelo: jó táncos
Suli: megismert tetőtér

{2.rész vége}

1.rész

Új suli

}{ }{ }{ }{ }{

Shin Soo Rin vagyok. Október volt és új suliba mentem a költözés miatt. Csak a tesóm jött velem és a szüleim. A tesóm egy suliba fog velem járni, de feljebbi osztályba, ezért lesz legalább egy ismerős arc. A költözés nagyon fárasztó. Sok doboz cipelés. Még gázabb, hogy ma már mennem kellett suliba. Király.

Első óráról el is késtem. Ez az én formám. A tanár viszont elnézte, mert új vagyok.

Már csak egy hely volt leghátul. Legalább nincs padtársam. Előttem, az én kedvemért, persze, hogy fiúk ültek. Király..
- Szia, új lány! - köszönt hátra az egyik előttem ülő fiú. Csak onnan tudom, hogy fiú hang volt.
- Hali. - köszöntem vissza anélkül, hogy felnéztem volna a füzetemről.
- Mi a neved? - kérdezte.
- Shin Soo Rin, de csak Rin. - válaszoltam felpillantás nélkül.
- Én Choi Jun Hong, de hívj Zelonak. - mutatkozott be.

Felnéztem és láttam a srácot, aki eddig beszélt hozzám. Szőkés haja volt, de elől volt egy kis rész, ahol be volt festve kékes-zöldre.

- Végre felnézel. - szólalt meg újra.

- Bocs, csak írtam valamit.

- Mi az?

- Egy dalszöveg.

- Elolvashatom?

- Majd talán, ha kész. - mosolyogtam. - De nem is ismerlek.

- Ha valakinek tudod a nevét félig már ismered. - jelentette ki. Én meg csak nevettem.

- Azért, ehhez több kell.

- Igen, tudom.

- Choi! Tudja a választ? - hangzott el a tanár kérdése.

- Nem, tanár úr!

- Akkor figyeljen az órára!

- Igen is!

Ezen csak kuncogtam mögötte.

Ő meg hátra nézett és felhúzta a szemöldökét, aztán elmosolyodott.

Szünetben oda jött hozzám:

- Körbe vezesselek, Rin?

- Igen, köszi.

- Ez itt a mi osztálytermünk. - mentünk be egy nem mondanám szépnek terembe. - És az ott a kémia és egyben fizika terem. Az a nyelv labor. A tesi termet megmutatom majd tesin.

- Az mindennap van?

- Igen.

- Phuu..

- Szóval az ott a biosz szertár. Arra van az ebédlő. Menzás vagy?

- Nem.

- Ne is. Nagyon szar a kaja.

- Köszi a tanácsot.

- Na, mi az Zelo? Idegenvezető lettél? - jött oda egy másik fiú.

- Új lány. Körbe vezetem.

- Akkor mi nem ismerjük egymást még. Kim Him Chan. De csak HimChan.

- Shin Soo Rin. Inkább Rin.

- Rin. Megjegyeztem. Na, én megyek. Jók legyetek. Semmi rosszalkodás.

- Meglesz. - szólt utána Zelo.

- Mindig ilyen fura? - kérdeztem.

- Nagyábból. - vigyorgott.

- Milyen óránk jön? Nem kaptam meg még az órarendet.

- Majd átküldöm. Pont tesi amúgy.

- Király.

- Nyugi, az osztályból senki sem szereti a tesit, ezért az egyébként tök jó fej tanár máshogy foglalkozik velünk.

- Az nagyon jó! - mosolyodtam el.

- Akkor irány a tesi terem.

Vélemény:
Zelo: jó fej
Új suli: nagy

{1.rész vége}